A holokauszt pápai áldozataira emlékeztek
2014-01-27 20:26:58 | cikk: mo |
Több száz mécses tompa fénye és a Pápáról elhurcolt zsidó áldozatok nevének felolvasása teremtett hangulatot az emlékezésre ma este a zsinagógában. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából és egyben az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának évfordulóján ezen ódon falak között negyedik alkalommal szervezett megemlékezést Pápa Város Önkormányzata.A leghírhedtebb koncentrációs tábor felszabadításának napját, azaz január 27-ét az ENSZ közgyűlése nyilvánította a holokauszt nemzetközi emléknapjává 2005-ben. A tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki, itt építették fel az első gázkamrákat. 1940 júliusa és 1945 januárja között 1 millió 300 ezer embert, köztük 1,1 millió zsidót hurcoltak Auschwitzba. A Pápán egykor virágzó zsidó közösséget szinte megsemmisítette a deportálás. A városból több mint 2000 zsidót hurcoltak el haláltáborokba. 1945. január 27-én, amikor a szovjet csapatok elérték az auschwitzi tábort, alig néhány ezer túlélőt, többségében végsőkig legyengült nőket és gyerekeket találtak ott. A pápai zsinagógában szervezett tiszteletadáson minden évben arra a 2000 fős zsidó közösségre emlékeznek a résztvevők, akiket Pápáról hurcoltak el a II. világháborúban, mindazokra, akik átélték a borzalmakat és azokra is, akik soha nem térhettek haza. A rendezvényen dr. Áldozó Tamás köszöntötte az egybegyűlteket. A polgármester felvázolta az utóbbi három év megemlékezéseinek vezérfonalát, melynek gerincét a személyes sorsok bemutatása, visszaemlékezések sora adja. 2011-ben a megjelentek az áldozatok emlékét idézték meg neveik felolvasásával, 2012-ben helyi vonatkozású tanulmányokból önéletrajzi írásokból hangzottak el részletek, míg tavaly Koltai Ferenc, az akkor 87 éves holokauszt-túlélő személyes visszaemlékezése vetítette a megjelentek elé a pápai holokauszt történetét. Áldozó Tamás sajnálattal közölte, Koltai Ferenc még abban az évben elhunyt, aki egyike volt azoknak a tanuknak, akik hitelesen tudtak emlékezni, beszélni az 1944-ben Pápán történtekről.
A polgármester beszélt a 2012-ben, Elfeledett szomszédaink címmel nyílt kiállításról, s arról a kutatásról, gyűjtésről, amelyet maga a kiállítás inspirált. Simon Zsolt, aki a kutatómunka oroszlánrészét vállalta, életrajzokat is felkutatott a több száz éves pápai zsidóság történetéből. A mai estén 12 pápai zsidó élettörténetét ismerhették meg a megjelentek, olyan pápai emberekét, akik személyét talán nem jegyzik a történelemkönyvek, azonban egykor itt éltek, pápaiak voltak, s életüket akár mi is élhettük volna.
A megemlékezés végén a résztvevők dr. Strieger Jakab húgához írt, 1941-ben kelt leveléből hallhattak részletet. A megemlékezésen elhangzott személyes sorosokat, életrajzokat hamarosan olvashatják cikkünk végén.
A polgármester beszélt a 2012-ben, Elfeledett szomszédaink címmel nyílt kiállításról, s arról a kutatásról, gyűjtésről, amelyet maga a kiállítás inspirált. Simon Zsolt, aki a kutatómunka oroszlánrészét vállalta, életrajzokat is felkutatott a több száz éves pápai zsidóság történetéből. A mai estén 12 pápai zsidó élettörténetét ismerhették meg a megjelentek, olyan pápai emberekét, akik személyét talán nem jegyzik a történelemkönyvek, azonban egykor itt éltek, pápaiak voltak, s életüket akár mi is élhettük volna.
A megemlékezés végén a résztvevők dr. Strieger Jakab húgához írt, 1941-ben kelt leveléből hallhattak részletet. A megemlékezésen elhangzott személyes sorosokat, életrajzokat hamarosan olvashatják cikkünk végén.
Képek:
Lőwy Károly Kálmán - bankár
Apja Lőwy Lipót, városi képviselő, a Pápai Közgazdasági Bank Részvénytársaság igazgatótanácsosa, anyja Kohn Róza. Lőwy Károly gazdasági tanulmányai mellett Lipcsében felső kereskedelmi iskolát is végzett. Hazatérése után önálló bank és váltó üzletet működtetett. 1908-tól a budapesti ANKER élet és járadékbiztosító pápai irodájának képviselőjeként dolgozott. 1907-től a kerületi betegsegélyző pénztár felügyelőbizottsági tagja volt.
1911 decemberében feleségül vette a jánosházi születésű Rozner Erzsébetet. Házasságukból két gyermek született, István és Róza.
Az I. világháború idején a 7. honvéd huszárezredben önkéntesként teljesített szolgálatot. A gorlicei áttörés után járőrvezetővé, 1916 májusában zászlóssá, 1917 februárjában pedig hadnaggyá léptették elő.
Leszerelése után a Pápai Általános Bank Rt. igazgatója lett. Tevékenyen részt vett a város közéletében. A Pápai Általános Önsegélyző Szövetkezet 1925. június 8-án tartott alakuló közgyűlésén igazgatósági taggá választották. 1933-ban a Lloyd Társaság pénztárnoki feladatát látta el.
A II. világháború idején hozott zsidótörvények megfosztották állásától. 64 évesen, 1944 júliusában deportálták.
Családjából csak lánya, Róza élte túl a háborút a budapesti származású Steiner László feleségeként, ő 1999-ben hunyt el Izraelben.
Goldstein Gyula - műszerész villanyszerelő
A Goldstein család régi pápai gyökerekkel rendelkező polgárcsalád volt. Házuk a Korvin utca 17. szám alatt állt. A nagyapa Goldstein Jakab, majd később a fia, Goldstein József is a géplakatos mesterséget választotta. Később a családi vállalkozást kibővítve gépkereskedést is működtettek. Goldstein József és Weisz Karolina házasságából öt gyermek született: Jenő, Imre, Gyula, Ferenc és Margit.
Goldstein Gyula tanulmányai elvégzése után kezdetben villanyszerelőként, majd műszerészként tartotta fenn magát. Műszaki üzletet nyitott a Fő utca 13. sz. alatt.
1930 márciusában feleségül vette a celldömölki származású Pfeiffer Flórát. Házasságukból egyetlen lány született: Éva Veronika. A háború kitörése után, 1942 októberétől munkaszolgálatosként teljesített szolgálatot. Hazatérése után 1944. április 30-án - mint közre veszélyes személyt - többedmagával internálták. Megjárta Mittenwaldot, Auschwitzet, Grossrosent, és Dachaut. 1945 áprilisában az amerikai hadsereg szabadította fel. Pápára visszatérve a Fő utca 23. alatt műszaki üzletet nyitott.
Családja egyetlen túlélője. Édesanyja, négy testvére, felesége és kislánya nem élték túl a háborút.
Wittmann Ignác - nagyiparos, vállalkozó
A Rábatamásiból származó Wittmann Miksa gazdálkodó és Blau Róza fia. Középiskolai tanulmányai elvégzése után került Pápára, ahol kezdetben gazdálkodóként, majd vállalkozóként vált a város kiemelkedő személyiségévé.
1906-ban 56 főt foglalkoztató gőztégla és tetőcserépgyárat, 1910-től gőzeke bérszántó vegyesvállalatot alapított Borsosgyőrön, 1912-től Böröllőpusztán mészkőégetőt működtetett. Emellett több kisebb vállalkozás társtulajdonosaként tevékenykedett.
Elismertségének köszönhetően meghatározó tisztségeket töltött be a város közéletében. Mint virilista közel 30 éven keresztül városi képviselő, az Építészeti és Szépítészeti Bizottság elnöke, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag volt. 1901-től a kerületi betegsegélyező pénztár, 1906-tól a Pápai Takarékpénztár, 1922-től a Pápai Leszámítoló Bank Rt. felügyelőbizottsági tagja, a Tűzoltó közgyűlés alelnöke volt. Hosszú éveken át a Lloyd Társulat elnöke, ahol az izraelita iparosok és kereskedők érdekeit képviselte. Számos gazdasági és ipari vonatkozású kitüntetés tulajdonosa.
1894-ben feleségül vette a győri születésű Neubauer Franciskát. Házasságukból két fiú, Lajos és Béla, valamint két lány, Rózsi és Margit született. A jómódban élő családot az I. világháború idején komoly csapások érték. Fiuk, Wittmann Lajos egyéves önkéntes tizedesként 19 évesen ütközetben elesett. Kisebbik lányuk, Margit 14 évesen egy tűzesetben vesztette életét.
Másik fiuk, Wittmann Béla, tanulmányai befejeztével fokozatosan átvette apja téglagyárának irányítását. 1936-ban feleségül vette az érsekújvári születésű Barta Editet, majd következő évben megszületett egyetlen lányuk Marianna.
Wittmann Ignácot és feleségét Franciskát, fiukat, Bélát és családját 1944 júliusában internálták. Egyikőjük sem élte túl a háborút.
Hoffmann Zoltán-terménykereskedő
Hoffmann Lajos lisztkereskedő és Hoffmann Teréz fiaként 1914-ben született Pápán. Tanulmányait az Izraelita Polgári Iskolában végezte, majd apja kereskedésében a Boldogasszony útja 4. szám alatt (ma Celli út) tanulta ki a kereskedő mesterséget. Vállalkozásukat később kibővítették és a Somlón megtermelt szőlőből saját borkereskedést nyitottak. 1939-ben önállósította magát, saját vegyeskereskedést üzemeltetett. 1940 szeptemberétől többször vonultatták be munkaszolgálatra.
1941 áprilisában feleségül vette Hoffmann Irént, Friedmann Fanni lányát. Házasságukból két gyermek született, előbb Tibor majd Katalin. 1942 októberétől 1944 decemberéig ismét rendszeresen munkaszolgálaton volt. Internálása után a mauthauseni majd a gunskircheni táborba került. 1945. május 4-én az amerikaiak szabadították fel.
Családja egyedüli túlélője, szülei, testvérei, felesége és gyermekei Auschwitz áldozatai lettek. 1943. április 10-én született kislányát soha nem ismerhette meg.
Dr. Kovács Sándor - fogorvos
Kohn Mór és Neumann Jozefa fiai, Sándor és Ernő tanulmányaik megkezdése előtt 1905-ben változtatták nevüket Kovácsra.
Dr. Kovács Sándor fogorvos a lipcsei fogászati klinikán szerzett gyakorlata után 1928 májusában kezdte meg rendelését Pápán a Jókai utca 16. szám alatt. Testvére, Ernő fogtechnikusként dolgozott. Egyikük sem nősült meg. Mindketten nagy művészetpártolók voltak, jelentős gyűjteményük volt, többek között Paál László, Szinyey Merse Pál, Csontváry-Kosztka Tivadar, Glatz Oszkár, Rippl-Rónai József, Aba-Novák Vilmos, Mednyánszky László egy-egy festményével.
Internálása előtt pár nappal elrejtett pénz és értéktárgyairól faggatták, amit keresztény ismerőseinek adott át megőrzésre. A szembesítés és házkutatások során beismerte, hogy a vagyon-zárolás előtt Györffy Olga ismerősének ½ kg fogászati aranyat, 20 db Napóleon aranyat, és 2 db aranykarórát adott át megőrzésre. Továbbiakban Puchinger Károly lisztkereskedőnek 45.000 pengő készpénzt, 3 db perzsaszőnyeget, és 2 db olajfestményt. Schlichter Lajos fogtechnikusnak 2.5 kg fogászati aranyat, aranyláncokat és 4400 pengő készpénzt. Hermann Lajos volt fogtechnikus alkalmazottjának írógépet, fogászati aranyat és 12.560 pengő készpénzt. Az eljárás után Puchinger Károly és Schlichter Lajos pápai lakosokat politikailag megbízhatatlannak nyilvánították, internálták, míg Györffy Olgát és Hermann Lajost pénzbírságra ítélték, megfigyelésüket elrendelték.
Dr. Kovács Sándort előbb a mosonmagyaróvári gyűjtőhelyre szállították, majd megjárta Kistarcsát és Budapestet is. 1945. április 7-én, a szövetséges csapatok megérkezése előtt kilenc nappal halt meg Golditzban. Kovács Ernőt a pápai gettóból Auschwitzba deportálták, ahonnan soha többé nem tért vissza. Értékes képgyűjteményük egy részét, A. Tóth Sándor festőművész, a Református Kollégium tanára őrizte meg és szolgáltatta vissza Kovácsék budapesti testvéreinek illetve leszármazottaiknak.
Singer Ferenc- lakatos
Apja, Singer Lajos a Széchenyi utca 11. szám alatt nyitott edény majd vaskereskedést. Később vállalkozását kibővítve, kályhák és fűtőtestek forgalmazásával is foglalkozott. Kitartó szorgalmának és hozzáértésének köszönhetően a város megbecsült polgára lett. 1919 augusztusában vette feleségül Singer Géza mészáros lányát, Terézt. Házasságukból két fiú született, László és Ferenc. László apja vállalkozását vitte tovább. Ferenc - az alapfokú tanulmányok elvégzése után - Budapestre költözött és a lakatos mesterséget tanulta ki. 1943 októberében Pápáról vonultatták be és több hónapig az ország területén teljesített munkaszolgálatot. 1944. december 31-én Dunaszerdahelyről Dachauba internálták. Itt szabadult fel 1945. április 29-én. Szülei és testvére Auschwitz áldozatai lettek.
Bihari Artúr magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár
Apja Weisz József kereskedő, anyja Jung Róza. A család 1905-ben változtatta a nevét Biharira. Középiskolai tanulmányait követően részt vett az I. világháborúban. 1915-ben vonult be és 18 hónapig csapatszolgálatot teljesített. Több kitüntetéssel hadnagyi rangban szerelt le. A tanári diploma megszerzése után előbb Kolozsváron, majd 1924-től 1929-ig a pápai izraelita polgári fiúiskolában tanított. 1929-től 1941-ig a római katolikus és izraelita hitközségek között létrejött megállapodás folytán a római katolikus polgári iskola tanára lett. Sportszerető emberként 1926-tól a Pápai Testvériség Sport és Kultúregyesület labdarúgó szakosztályának titkára, a gazdasági bizottság elnöke, a Pápai Sakk-kör háznagya volt.
1927 júliusában feleségül vette a pápai születésű Seelenfreund Réné tanárnőt. Házasságukból két gyermek született, Ferenc és Mihály.
1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták, egyikőjük sem tért vissza.
Dr. Hirsch Jenő - ügyvéd
Apja, Hirsch Vilmos Pápa legrégebben praktizáló ügyvédeinek egyike volt. A városi képviselőtestület, a törvényhatósági bizottság tagja, az ipartestület ügyésze. 18 évig volt jogtanácsosa a pápai Közgazdasági Banknak, majd annak beolvadása után a Leszámítoló Banknak. Klein Gizellával kötött második házasságából két gyermek született, Jenő és Margit. Hirsch Jenő elemi iskoláit a helybéli izraelita polgári iskolában, a középiskolát pedig a pápai református kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta, ahol 1914. július 20-án doktorrá avatták. Az I. világháborúban 1916-tól önkéntesként vonult be, előbb az orosz, majd az olasz harctérre vezényelték. 1918-ban hadnagyi rangban szerelt le.
A háború után apja dr. Hirsch Vilmos ügyvédi irodájában, a Deák Ferenc utca 6. szám alatt kezdett el praktizálni. 1924 júliusában feleségül vette a csornai születésű Weisz Adolf kereskedő lányát, Erzsébetet.
Mint városi képviselő, Sulyok Dezsővel egyet értve szorgalmazta az új színház, az Anna téri evangélikus templom megépítését, a kórház bővítését. Nevéhez köthető a Pápai Football Club alelnökeként a korcsolyapálya és teniszpályák elkészítése.
Már fiatalon megmutatkozott a kultúra iránti élénk érdeklődése. Zongorajátékával, színészi tehetségével, választékos eleganciájával, alapos felkészültségével számtalanszor meghódította a közönséget. 1920 márciusától Hermann László főjegyzővel közösen, művészi és irodalmi tartalommal Pápai Színházi Újság néven lapot szerkesztett.
1944. május elején kamaratagságától megfosztva, mint közre veszélyes egyént több ügyvédtársával együtt internálták. Feleségét a gettó kiürítésekor Auschwitzba deportálták. Egyikőjük sem tért vissza.
Faragó Adolf - természet és mennyiségtan tanár
Édesapja Feuerstein Mór kereskedelmi ügynök, édesanyja Hirschler Karolina. Családi nevét 1903-ban, középfokú tanulmányai megkezdésekor Faragóra változtatta. 1914-től 1929-ig az izraelita polgári iskola természettan tanára, 1915-től a városi kereskedelmi tanonciskola óraadó tanára volt. 1916 augusztusában feleségül vette Blau Adolf iskolaigazgató lányát, Erzsébetet. Házasságukból egy fiúgyermek született, Péter István.
Jelentős szerepet vállalt a város kulturális életében. A Testvériség Sport- és Kultúregyesület elnöke, a műkedvelő szakosztály és az egyesületi zenekar alapítója volt.
Feleségével, és annak édesanyjával, Blau Henrikné Bergstein Flórával együtt, 1944 júliusában Auschwitzba internálták, egyikük sem tért vissza.
Fia, Faragó Péter István Budapesten élte túl a háborút. Az 1928-29-es tanévben a pápai izraelita polgári iskolában kezdte meg tanulmányait. Az iskola beolvadásával különbözeti vizsgát tett és a második évfolyamtól - a református kollégium diákjaként - 1936-ban maturált. Érettségi után az Eötvös Kollégiumba került, 1940-ben doktorrá avatták. A Műegyetemen Bay Zoltán előadásait hallgatta, aki döntő hatással volt egész pályafutására. A háború után tőle kapta első fizetett állását az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában. 1948-ban Faragó Pétert és Pócza Jenőt bízták meg a két kísérleti fizikai tanszék vezetésével. 1956 után családjával külföldre távozott. A skóciai edinburgh-i egyetem tanára, 1965-től professzora. Egyeteme és a világ messzemenően elismerte érdemeit. A magyar fizika is sokat köszönhet Faragónak, többek között a fizikusképzés megszervezését, új oktatási irányok kidolgozását, egy az oktatásban meghatározó könyv – a Faragó-Pócza: Elektronfizika kötet - megírását.
2004. december 31-én, 86 évesen a skóciai Edinburgh-ben hunyt el.
Singer Samu – a Központi Szálloda tulajdonosa
Szülei, Singer Manó és Schloss Sarolta 1885-ben vásárolták meg a Fő utca 18. szám alatt álló uradalmi ingatlant, és még ugyanebben az évben szállodanyitás ügyben iparengedélyért folyamodtak. 1907-ben Singer Manó váratlan halálával az ingatlant özvegye, lányai és fia, Singer Samu örökölte, aki egyben át is vette az üzlet irányítását. 1911-ben a szállodarészt egy emelettel tovább bővítették és már 12 szoba állt a vendégek rendelkezésére. Singer igyekezett lépést tartani a konkurenciával. 1915-ben omnibusz járatot indított az utasok és poggyászaik szállítására, 1929-ben szalonzenekart szerződtetett a vendégek szórakoztatatására. A gazdasági válság őt sem kerülte el, ezért 1931-ben visszavonult az üzleti élettől. 1935-től virilista jogon tagja volt a városi képviselőtestületnek.
1944. május elején, mint közre veszélyes személyt internálták. Feleségét, lányát, testvérét Máriát, 1944-ben a gettó kiürítése után Auschwitzba deportálták. Csak felesége élte túl a háborút.
Dr. Guth Emil - ügyvéd
A Guth család régi pápai gyökerekkel rendelkezett. Nagyapja, Guth Mór jó hírben álló lókereskedő volt. Fia, Guth Jakab lisztkereskedő és második felesége Breuer Zsófia neve gyakran bukkant fel különféle társadalmi események résztvevői között, szinte valamennyi bálon részt vettek, és gyakran fizettek be jótékonysági célokra. Kettőjük házasságából született Emil.
Az I. világháború kitörésekor, 1914-től mint ügyvédjelölt a városi polgárőrség önkéntese, hadapródként vonult be a 107-es számú honvédhuszárezred kötelékéhez. Részt vett a gorlicei ütközetben. 1916 októberében zászlóssá, 1917 márciusában hadnaggyá léptették elő. Katonai szolgálatából visszatérve, ügyvédi irodát nyitott szülei családi házában, a Fő tér 26. szám alatt. 1919 februárjában feleségül vette Hirsch Vilmos ügyvéd lányát, Erzsébetet.
1926-tól városi képviselő, 1935-től az építészeti bizottság tagja volt. Szorgalmazta a város víz és úthálózatának bővítését. Kiemelt jelentőséget tulajdonított közparkok létesítésének. Követelte például az Eszterházy park hitbizományból való kivételét, hogy a park a város lakossága által teljes egészében látogatható legyen.
Többi ügyvéd társával együtt 1944. május elején kamaratagságától megfosztva, mint közre veszélyes egyént internálták. Feleségét a gettó kiürítésekor Auschwitzba deportálták. Egyikük sem tért vissza.
Dringler Miklós - vendéglátós
Apja, Dringler Gyula vendéglátós és Klein Mária házasságából három gyerek született: Miklós, Matild és László.
Dringler Gyula hosszú éveken át a huszár laktanya kantinosaként jó borairól volt híres. 1920-ban tulajdoni jogot vásárolt Grünhut Gyulától, a Kossuth utca 22. szám alatt, ahol az emeleti részen saját házat építtetett és önálló vendéglőt nyitott. Jól vezetett vállalkozása hamar a város közkedvelt szórakozó helyévé vált. Miklós fia 1912-ben kezdett dolgozni a családi vállalkozásban. Az első világháborúban 28 hónapig teljesített szolgálatot, majd leszerelése után önállósította magát és 1921 karácsonyán megnyitotta az Otthon-kávéházat. A 24 órás nyitva tartás, a kor igényeinek megfelelően kialakított tükrös, tágas kávéház az átutazóknak és a szórakozni vágyóknak egyaránt közkedvelt helye lett. 1922 októberében feleségül vette a nagyszombati születésű Diamant Vilmát. Házasságukból két gyermek születet: Magda és Judit. 1931-ben, apja halála után átvette a vendéglő irányítását is, amit 1943-ig üzemeltetett.
Öccsével együtt 1943-ban munkaszolgálatra hívták be. Édesanyjukat, családtagjaikat, húgukat és családját 1944 júliusában Auschwitzba internálták. Egyedül Miklós lánya, Magda tért vissza közülük.
Apja Lőwy Lipót, városi képviselő, a Pápai Közgazdasági Bank Részvénytársaság igazgatótanácsosa, anyja Kohn Róza. Lőwy Károly gazdasági tanulmányai mellett Lipcsében felső kereskedelmi iskolát is végzett. Hazatérése után önálló bank és váltó üzletet működtetett. 1908-tól a budapesti ANKER élet és járadékbiztosító pápai irodájának képviselőjeként dolgozott. 1907-től a kerületi betegsegélyző pénztár felügyelőbizottsági tagja volt.
1911 decemberében feleségül vette a jánosházi születésű Rozner Erzsébetet. Házasságukból két gyermek született, István és Róza.
Az I. világháború idején a 7. honvéd huszárezredben önkéntesként teljesített szolgálatot. A gorlicei áttörés után járőrvezetővé, 1916 májusában zászlóssá, 1917 februárjában pedig hadnaggyá léptették elő.
Leszerelése után a Pápai Általános Bank Rt. igazgatója lett. Tevékenyen részt vett a város közéletében. A Pápai Általános Önsegélyző Szövetkezet 1925. június 8-án tartott alakuló közgyűlésén igazgatósági taggá választották. 1933-ban a Lloyd Társaság pénztárnoki feladatát látta el.
A II. világháború idején hozott zsidótörvények megfosztották állásától. 64 évesen, 1944 júliusában deportálták.
Családjából csak lánya, Róza élte túl a háborút a budapesti származású Steiner László feleségeként, ő 1999-ben hunyt el Izraelben.
Goldstein Gyula - műszerész villanyszerelő
A Goldstein család régi pápai gyökerekkel rendelkező polgárcsalád volt. Házuk a Korvin utca 17. szám alatt állt. A nagyapa Goldstein Jakab, majd később a fia, Goldstein József is a géplakatos mesterséget választotta. Később a családi vállalkozást kibővítve gépkereskedést is működtettek. Goldstein József és Weisz Karolina házasságából öt gyermek született: Jenő, Imre, Gyula, Ferenc és Margit.
Goldstein Gyula tanulmányai elvégzése után kezdetben villanyszerelőként, majd műszerészként tartotta fenn magát. Műszaki üzletet nyitott a Fő utca 13. sz. alatt.
1930 márciusában feleségül vette a celldömölki származású Pfeiffer Flórát. Házasságukból egyetlen lány született: Éva Veronika. A háború kitörése után, 1942 októberétől munkaszolgálatosként teljesített szolgálatot. Hazatérése után 1944. április 30-án - mint közre veszélyes személyt - többedmagával internálták. Megjárta Mittenwaldot, Auschwitzet, Grossrosent, és Dachaut. 1945 áprilisában az amerikai hadsereg szabadította fel. Pápára visszatérve a Fő utca 23. alatt műszaki üzletet nyitott.
Családja egyetlen túlélője. Édesanyja, négy testvére, felesége és kislánya nem élték túl a háborút.
Wittmann Ignác - nagyiparos, vállalkozó
A Rábatamásiból származó Wittmann Miksa gazdálkodó és Blau Róza fia. Középiskolai tanulmányai elvégzése után került Pápára, ahol kezdetben gazdálkodóként, majd vállalkozóként vált a város kiemelkedő személyiségévé.
1906-ban 56 főt foglalkoztató gőztégla és tetőcserépgyárat, 1910-től gőzeke bérszántó vegyesvállalatot alapított Borsosgyőrön, 1912-től Böröllőpusztán mészkőégetőt működtetett. Emellett több kisebb vállalkozás társtulajdonosaként tevékenykedett.
Elismertségének köszönhetően meghatározó tisztségeket töltött be a város közéletében. Mint virilista közel 30 éven keresztül városi képviselő, az Építészeti és Szépítészeti Bizottság elnöke, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag volt. 1901-től a kerületi betegsegélyező pénztár, 1906-tól a Pápai Takarékpénztár, 1922-től a Pápai Leszámítoló Bank Rt. felügyelőbizottsági tagja, a Tűzoltó közgyűlés alelnöke volt. Hosszú éveken át a Lloyd Társulat elnöke, ahol az izraelita iparosok és kereskedők érdekeit képviselte. Számos gazdasági és ipari vonatkozású kitüntetés tulajdonosa.
1894-ben feleségül vette a győri születésű Neubauer Franciskát. Házasságukból két fiú, Lajos és Béla, valamint két lány, Rózsi és Margit született. A jómódban élő családot az I. világháború idején komoly csapások érték. Fiuk, Wittmann Lajos egyéves önkéntes tizedesként 19 évesen ütközetben elesett. Kisebbik lányuk, Margit 14 évesen egy tűzesetben vesztette életét.
Másik fiuk, Wittmann Béla, tanulmányai befejeztével fokozatosan átvette apja téglagyárának irányítását. 1936-ban feleségül vette az érsekújvári születésű Barta Editet, majd következő évben megszületett egyetlen lányuk Marianna.
Wittmann Ignácot és feleségét Franciskát, fiukat, Bélát és családját 1944 júliusában internálták. Egyikőjük sem élte túl a háborút.
Hoffmann Zoltán-terménykereskedő
Hoffmann Lajos lisztkereskedő és Hoffmann Teréz fiaként 1914-ben született Pápán. Tanulmányait az Izraelita Polgári Iskolában végezte, majd apja kereskedésében a Boldogasszony útja 4. szám alatt (ma Celli út) tanulta ki a kereskedő mesterséget. Vállalkozásukat később kibővítették és a Somlón megtermelt szőlőből saját borkereskedést nyitottak. 1939-ben önállósította magát, saját vegyeskereskedést üzemeltetett. 1940 szeptemberétől többször vonultatták be munkaszolgálatra.
1941 áprilisában feleségül vette Hoffmann Irént, Friedmann Fanni lányát. Házasságukból két gyermek született, előbb Tibor majd Katalin. 1942 októberétől 1944 decemberéig ismét rendszeresen munkaszolgálaton volt. Internálása után a mauthauseni majd a gunskircheni táborba került. 1945. május 4-én az amerikaiak szabadították fel.
Családja egyedüli túlélője, szülei, testvérei, felesége és gyermekei Auschwitz áldozatai lettek. 1943. április 10-én született kislányát soha nem ismerhette meg.
Dr. Kovács Sándor - fogorvos
Kohn Mór és Neumann Jozefa fiai, Sándor és Ernő tanulmányaik megkezdése előtt 1905-ben változtatták nevüket Kovácsra.
Dr. Kovács Sándor fogorvos a lipcsei fogászati klinikán szerzett gyakorlata után 1928 májusában kezdte meg rendelését Pápán a Jókai utca 16. szám alatt. Testvére, Ernő fogtechnikusként dolgozott. Egyikük sem nősült meg. Mindketten nagy művészetpártolók voltak, jelentős gyűjteményük volt, többek között Paál László, Szinyey Merse Pál, Csontváry-Kosztka Tivadar, Glatz Oszkár, Rippl-Rónai József, Aba-Novák Vilmos, Mednyánszky László egy-egy festményével.
Internálása előtt pár nappal elrejtett pénz és értéktárgyairól faggatták, amit keresztény ismerőseinek adott át megőrzésre. A szembesítés és házkutatások során beismerte, hogy a vagyon-zárolás előtt Györffy Olga ismerősének ½ kg fogászati aranyat, 20 db Napóleon aranyat, és 2 db aranykarórát adott át megőrzésre. Továbbiakban Puchinger Károly lisztkereskedőnek 45.000 pengő készpénzt, 3 db perzsaszőnyeget, és 2 db olajfestményt. Schlichter Lajos fogtechnikusnak 2.5 kg fogászati aranyat, aranyláncokat és 4400 pengő készpénzt. Hermann Lajos volt fogtechnikus alkalmazottjának írógépet, fogászati aranyat és 12.560 pengő készpénzt. Az eljárás után Puchinger Károly és Schlichter Lajos pápai lakosokat politikailag megbízhatatlannak nyilvánították, internálták, míg Györffy Olgát és Hermann Lajost pénzbírságra ítélték, megfigyelésüket elrendelték.
Dr. Kovács Sándort előbb a mosonmagyaróvári gyűjtőhelyre szállították, majd megjárta Kistarcsát és Budapestet is. 1945. április 7-én, a szövetséges csapatok megérkezése előtt kilenc nappal halt meg Golditzban. Kovács Ernőt a pápai gettóból Auschwitzba deportálták, ahonnan soha többé nem tért vissza. Értékes képgyűjteményük egy részét, A. Tóth Sándor festőművész, a Református Kollégium tanára őrizte meg és szolgáltatta vissza Kovácsék budapesti testvéreinek illetve leszármazottaiknak.
Singer Ferenc- lakatos
Apja, Singer Lajos a Széchenyi utca 11. szám alatt nyitott edény majd vaskereskedést. Később vállalkozását kibővítve, kályhák és fűtőtestek forgalmazásával is foglalkozott. Kitartó szorgalmának és hozzáértésének köszönhetően a város megbecsült polgára lett. 1919 augusztusában vette feleségül Singer Géza mészáros lányát, Terézt. Házasságukból két fiú született, László és Ferenc. László apja vállalkozását vitte tovább. Ferenc - az alapfokú tanulmányok elvégzése után - Budapestre költözött és a lakatos mesterséget tanulta ki. 1943 októberében Pápáról vonultatták be és több hónapig az ország területén teljesített munkaszolgálatot. 1944. december 31-én Dunaszerdahelyről Dachauba internálták. Itt szabadult fel 1945. április 29-én. Szülei és testvére Auschwitz áldozatai lettek.
Bihari Artúr magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár
Apja Weisz József kereskedő, anyja Jung Róza. A család 1905-ben változtatta a nevét Biharira. Középiskolai tanulmányait követően részt vett az I. világháborúban. 1915-ben vonult be és 18 hónapig csapatszolgálatot teljesített. Több kitüntetéssel hadnagyi rangban szerelt le. A tanári diploma megszerzése után előbb Kolozsváron, majd 1924-től 1929-ig a pápai izraelita polgári fiúiskolában tanított. 1929-től 1941-ig a római katolikus és izraelita hitközségek között létrejött megállapodás folytán a római katolikus polgári iskola tanára lett. Sportszerető emberként 1926-tól a Pápai Testvériség Sport és Kultúregyesület labdarúgó szakosztályának titkára, a gazdasági bizottság elnöke, a Pápai Sakk-kör háznagya volt.
1927 júliusában feleségül vette a pápai születésű Seelenfreund Réné tanárnőt. Házasságukból két gyermek született, Ferenc és Mihály.
1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták, egyikőjük sem tért vissza.
Dr. Hirsch Jenő - ügyvéd
Apja, Hirsch Vilmos Pápa legrégebben praktizáló ügyvédeinek egyike volt. A városi képviselőtestület, a törvényhatósági bizottság tagja, az ipartestület ügyésze. 18 évig volt jogtanácsosa a pápai Közgazdasági Banknak, majd annak beolvadása után a Leszámítoló Banknak. Klein Gizellával kötött második házasságából két gyermek született, Jenő és Margit. Hirsch Jenő elemi iskoláit a helybéli izraelita polgári iskolában, a középiskolát pedig a pápai református kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta, ahol 1914. július 20-án doktorrá avatták. Az I. világháborúban 1916-tól önkéntesként vonult be, előbb az orosz, majd az olasz harctérre vezényelték. 1918-ban hadnagyi rangban szerelt le.
A háború után apja dr. Hirsch Vilmos ügyvédi irodájában, a Deák Ferenc utca 6. szám alatt kezdett el praktizálni. 1924 júliusában feleségül vette a csornai születésű Weisz Adolf kereskedő lányát, Erzsébetet.
Mint városi képviselő, Sulyok Dezsővel egyet értve szorgalmazta az új színház, az Anna téri evangélikus templom megépítését, a kórház bővítését. Nevéhez köthető a Pápai Football Club alelnökeként a korcsolyapálya és teniszpályák elkészítése.
Már fiatalon megmutatkozott a kultúra iránti élénk érdeklődése. Zongorajátékával, színészi tehetségével, választékos eleganciájával, alapos felkészültségével számtalanszor meghódította a közönséget. 1920 márciusától Hermann László főjegyzővel közösen, művészi és irodalmi tartalommal Pápai Színházi Újság néven lapot szerkesztett.
1944. május elején kamaratagságától megfosztva, mint közre veszélyes egyént több ügyvédtársával együtt internálták. Feleségét a gettó kiürítésekor Auschwitzba deportálták. Egyikőjük sem tért vissza.
Faragó Adolf - természet és mennyiségtan tanár
Édesapja Feuerstein Mór kereskedelmi ügynök, édesanyja Hirschler Karolina. Családi nevét 1903-ban, középfokú tanulmányai megkezdésekor Faragóra változtatta. 1914-től 1929-ig az izraelita polgári iskola természettan tanára, 1915-től a városi kereskedelmi tanonciskola óraadó tanára volt. 1916 augusztusában feleségül vette Blau Adolf iskolaigazgató lányát, Erzsébetet. Házasságukból egy fiúgyermek született, Péter István.
Jelentős szerepet vállalt a város kulturális életében. A Testvériség Sport- és Kultúregyesület elnöke, a műkedvelő szakosztály és az egyesületi zenekar alapítója volt.
Feleségével, és annak édesanyjával, Blau Henrikné Bergstein Flórával együtt, 1944 júliusában Auschwitzba internálták, egyikük sem tért vissza.
Fia, Faragó Péter István Budapesten élte túl a háborút. Az 1928-29-es tanévben a pápai izraelita polgári iskolában kezdte meg tanulmányait. Az iskola beolvadásával különbözeti vizsgát tett és a második évfolyamtól - a református kollégium diákjaként - 1936-ban maturált. Érettségi után az Eötvös Kollégiumba került, 1940-ben doktorrá avatták. A Műegyetemen Bay Zoltán előadásait hallgatta, aki döntő hatással volt egész pályafutására. A háború után tőle kapta első fizetett állását az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában. 1948-ban Faragó Pétert és Pócza Jenőt bízták meg a két kísérleti fizikai tanszék vezetésével. 1956 után családjával külföldre távozott. A skóciai edinburgh-i egyetem tanára, 1965-től professzora. Egyeteme és a világ messzemenően elismerte érdemeit. A magyar fizika is sokat köszönhet Faragónak, többek között a fizikusképzés megszervezését, új oktatási irányok kidolgozását, egy az oktatásban meghatározó könyv – a Faragó-Pócza: Elektronfizika kötet - megírását.
2004. december 31-én, 86 évesen a skóciai Edinburgh-ben hunyt el.
Singer Samu – a Központi Szálloda tulajdonosa
Szülei, Singer Manó és Schloss Sarolta 1885-ben vásárolták meg a Fő utca 18. szám alatt álló uradalmi ingatlant, és még ugyanebben az évben szállodanyitás ügyben iparengedélyért folyamodtak. 1907-ben Singer Manó váratlan halálával az ingatlant özvegye, lányai és fia, Singer Samu örökölte, aki egyben át is vette az üzlet irányítását. 1911-ben a szállodarészt egy emelettel tovább bővítették és már 12 szoba állt a vendégek rendelkezésére. Singer igyekezett lépést tartani a konkurenciával. 1915-ben omnibusz járatot indított az utasok és poggyászaik szállítására, 1929-ben szalonzenekart szerződtetett a vendégek szórakoztatatására. A gazdasági válság őt sem kerülte el, ezért 1931-ben visszavonult az üzleti élettől. 1935-től virilista jogon tagja volt a városi képviselőtestületnek.
1944. május elején, mint közre veszélyes személyt internálták. Feleségét, lányát, testvérét Máriát, 1944-ben a gettó kiürítése után Auschwitzba deportálták. Csak felesége élte túl a háborút.
Dr. Guth Emil - ügyvéd
A Guth család régi pápai gyökerekkel rendelkezett. Nagyapja, Guth Mór jó hírben álló lókereskedő volt. Fia, Guth Jakab lisztkereskedő és második felesége Breuer Zsófia neve gyakran bukkant fel különféle társadalmi események résztvevői között, szinte valamennyi bálon részt vettek, és gyakran fizettek be jótékonysági célokra. Kettőjük házasságából született Emil.
Az I. világháború kitörésekor, 1914-től mint ügyvédjelölt a városi polgárőrség önkéntese, hadapródként vonult be a 107-es számú honvédhuszárezred kötelékéhez. Részt vett a gorlicei ütközetben. 1916 októberében zászlóssá, 1917 márciusában hadnaggyá léptették elő. Katonai szolgálatából visszatérve, ügyvédi irodát nyitott szülei családi házában, a Fő tér 26. szám alatt. 1919 februárjában feleségül vette Hirsch Vilmos ügyvéd lányát, Erzsébetet.
1926-tól városi képviselő, 1935-től az építészeti bizottság tagja volt. Szorgalmazta a város víz és úthálózatának bővítését. Kiemelt jelentőséget tulajdonított közparkok létesítésének. Követelte például az Eszterházy park hitbizományból való kivételét, hogy a park a város lakossága által teljes egészében látogatható legyen.
Többi ügyvéd társával együtt 1944. május elején kamaratagságától megfosztva, mint közre veszélyes egyént internálták. Feleségét a gettó kiürítésekor Auschwitzba deportálták. Egyikük sem tért vissza.
Dringler Miklós - vendéglátós
Apja, Dringler Gyula vendéglátós és Klein Mária házasságából három gyerek született: Miklós, Matild és László.
Dringler Gyula hosszú éveken át a huszár laktanya kantinosaként jó borairól volt híres. 1920-ban tulajdoni jogot vásárolt Grünhut Gyulától, a Kossuth utca 22. szám alatt, ahol az emeleti részen saját házat építtetett és önálló vendéglőt nyitott. Jól vezetett vállalkozása hamar a város közkedvelt szórakozó helyévé vált. Miklós fia 1912-ben kezdett dolgozni a családi vállalkozásban. Az első világháborúban 28 hónapig teljesített szolgálatot, majd leszerelése után önállósította magát és 1921 karácsonyán megnyitotta az Otthon-kávéházat. A 24 órás nyitva tartás, a kor igényeinek megfelelően kialakított tükrös, tágas kávéház az átutazóknak és a szórakozni vágyóknak egyaránt közkedvelt helye lett. 1922 októberében feleségül vette a nagyszombati születésű Diamant Vilmát. Házasságukból két gyermek születet: Magda és Judit. 1931-ben, apja halála után átvette a vendéglő irányítását is, amit 1943-ig üzemeltetett.
Öccsével együtt 1943-ban munkaszolgálatra hívták be. Édesanyjukat, családtagjaikat, húgukat és családját 1944 júliusában Auschwitzba internálták. Egyedül Miklós lánya, Magda tért vissza közülük.
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!