Szabadtéri: igen vagy nem?

Van néhány emblematikus közterület, épület, utcarészlet, ami nélkül ez a város elképzelhetetlen; ezek összessége teremti meg azt a sajátos hangulatot, amit rövid itt-tartózkodás után a messziről jött is megérez. A közlék, a Fő tér, a kapuszín, a kastély és a Várkert különösen ezek közé tartozik, de a felsorolás - hála elődeink ízlésének és városépítő kedvének – hosszan sorolható.
Van egy olyan hely a Belvárosban, ami feltétlen a fentiek közé tartozik; nem is annyira életkora, mint inkább pápaiak ezreinek érzelmi kötődése nyomán: ez pedig a szabadtéri színpad.
A szabadtéri színpad egyszerűen csak van. Nem mondhatjuk, hogy működik; mivel nem élőlény, így még azt sem, hogy vegetál. Van, s ha szóba kerül, az a pápaiakban a ballagást, legendás magyar bandák koncertjeit, operetteket, esetleg Soltész Rezsőt és az NDK tv tánckarát idézi fel. Hangulata utánozhatatlan, a tér, amit a kastély komor homlokzata, valamint a Tapolca ölelésében felnőtt fák vesznek körül, titkok tudója.

Legyen-e szabadtéri színpad?

A szabadtéri színpad egyszerűen csak van. Ahhoz, hogy legyen a jövőben is, hogy működni tudjon, hogy legyen vállalkozó, aki üzemeltesse, hogy legyen zenekar, amelyik fellép itt, kell néhány apróság: korszerű színpad, fény- és hangtechnika, vizesblokkok a nézők és a fellépők számára, kényelmes, tisztán tartható nézőtér, büfé, kerítés, közvilágítás meg ezer olyan apróság, amiről csak a tűzoltók meg az ÁNTSZ tud csak nyilatkozni. Ha mindez együtt, akkor még az sem garancia arra, hogy folyamatosan gazdaságosan működni tudjon.
Mindezek ismeretében is más válasz nem adható, csak az, hogy meg kell keresni a színpad megújításának lehetőségeit.

Hol legyen a szabadtéri színpad?

A kérdés sokak számára bizonyára meghökkentő, olyannyira egyértelműnek tűnik a rá adandó válasz: természetesen ott, ahol an. Igen ám, de a kastélyrekonstrukció terveit készítő, mára megszűnt ÁMRK (Állami Műemléki és Restaurációs Központ) szakemberei a szabadtéri színpad helyét eredeti állapotában állítanák helyre mondván: a kastély északi oldala volt az épület főhomlokzata, s így ennek a homlokzatnak vissza kell adni régi, a mai pápaiak számára kevésbé ismert formáját: el kell bontani a szabadtéri színpadot, ritkítani kell a fákat, hogy a Szent István út felől feltáruljon az egyedülálló rálátás az Esterházy-rezidenciára. Ezzel egyidejűleg – a hagyományos pápai ballagás végpontja csakis ott lehet! – új szabadtéri színpadot kell kialakítani: vagy a kastély oldalában, a Váristálló (ismertebben Platán) mögötti területen; vagy a Szerelmesek Dombján annak átalakításával, esetleg más helyszínen (régi strand? Öreghegy?). Vagy mégis átgondolni a terveket, s kompromisszumot kötve a műemlékes szakma meg a helyiek elvárási között, s felújítani ott, ahol van? Na, erre kellene megtalálni a választ!

És ha van, mire van?

Jelenleg egyetlen ismétlődő rendezvény helye a létesítmény: minden évben ott búcsúznak el a várostól a ballagó középiskolások. Egy esetleges korszerűsítést követően (ami óhatatlanul együtt kell, hogy járjon a jelenlegi nézőtér szűkebbre szabásával) azonban rendszeresen olyan program kívántatik e helyen, ami biztonsággal megtölti a széksorokat. Könnyű- vagy komolyzene, színdarab, táncjáték vagy egyéb (a moszkvai olimpia után a férfi tornászválogatott is tartott itt bemutatót) rendezvény, de mindenképp olyan attrakció, ami vállalhatóvá teszi az önkormányzat, esetleg valamilyen vállalkozó számára a fenntartást. Jó példák akadnak szerte az országban, hamarjában talán elég a szegedi Dóm teret idézni tudva természetesen azt, hogy utóbbi sikere mögött nem csupán egy izgalmas épített környezet vonzása, hanem szakemberek, szervezők hihetetlen szívósságú, évtizedes munkája is áll. A Dóm tér talán arra is jó példa, hogy nem csupán a helyieknek jelent élményt élni a tér nyújtotta lehetőségekkel, de a turizmus is megtalálja számításait.

Tehát van. Legyen is. De hol és mire? A kérdések egyszerűek, a választ megtalálni összetettebb feladat…

- sr -