„A szalag viselése emlékeztet, megtiszteltetés, feladat és kötelezettség” - Szalagavató ünnepély a volt Közgázban
2013-11-16 18:41:30 | cikk: Babos Petra |
A középiskolai évek végének közeledtét jelző piros-kék szalag idén elsőként a Pápai Gazdasági Szakközépiskola végzőseire kerülhetett fel péntek este. A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színházterme zsúfolásig telt izgatott szülőkkel, rokonokkal és barátokkal, akik a végzős diákok szalagavató ünnepségére érkeztek. Az idei évben a gondosan összeállított műsor romantikus bécsi keringővel kezdődött. A négy végzős osztály már hónapokkal ezelőtt lázasan készült a mai ünnepélyre. Elsőként a 12. A osztály műsorát láthatták a jelenlevők, melyben népszerű reklámegyveleget, majd a Sas Kabaré egyik tréfás jelenetét elevenítették fel a diákok, de a tánc is szerepet kapott az osztály összeállításában.
A 12. B osztály egy vidám rövidfilmmel kezdte műsorát, majd a fiúk humoros disco, valamint a lányok fergeteges táncbemutatója után egy népszerű tévés műsor alapján emlékeztek vissza a tanórákra.
A 12. C osztály műsorában lendületes western-tánc, vidám matekóra, vicces osztályfőnöki óra, a lányok tánca és természetesen a megható búcsúdal is szerepelt.
Végül a 13. D osztály képzeletbeli riportjába csöppenhettek a nézők, mely szerint 2014-ben lesz Pápa városa 800 éves, ez alkalomból hirdettek egy pályázatot, amelyben az elmúlt évszázadok legjobb osztályát keresik, s erre a díjra a 13. D osztály pályázott. A diákok dalban válaszoltak a riporter kérdéseire. A legnagyobb sikert azonban a fiúk skót tánca aratta.
Az ünneplő közösséghez Karnerné Pethő Katalin igazgató szólt.
- A szalag viselése emlékeztet. Emlékeztet arra, hogy hamarosan véget érnek a középiskolás évek. Négy-öt évvel ezelőtt beléptetek az iskolába, sem a tanárok sem az osztálytársak nem voltak ismerősek. Hetek-hónapok kellettek, hogy eligazodjatok az épületben, megismerjétek az osztálytársakat, egyik szimpatikus lett, a másik kevésbé. Szövődtek életre szóló barátságok, diákszerelmek. A szalag emlékeztessen a közös kirándulásokra, vetélkedőkre, diáknapokra, és amiből a legtöbb volt, a tanítási órákra. Még van egy fél év, használjátok ki az osztály, az iskolai közösség adta örömöket, a támogatást. A szalag viselése megtiszteltetés. A szalag piros-kék színe emlékeztessen benneteket arra, hogy Pápán, a több száz éves iskolavárosban jártatok iskolába. Remélem, hogy a Közgázban olyan szakmai elméleti és gyakorlati képzésben részesültök, ami jó alapot jelent egy piacképes szakma megszerzéséhez és az életben megálljátok a helyeteket. Az életünk egyik legfontosabb sikere az, hogy olyan munkát tudjunk végezni, amely minden nehézsége ellenére megélhetésünket biztosítja, kedvünkre való, megvalósíthatjuk benne önmagunkat. Viseljétek tehát büszkén az iskola emblémájával ellátott szalagot, mert büszkék rád szüleid és tanárid is. A szalag viselése feladat és kötelezettség. A 12. illetve a 13. évfolyamig eljutni már komoly munkát jelentett, de még közel sincs vége. Még sok tanulás vár rátok a sikeres vizsgákig, a szalagavató ennek a nagy hajrának a kezdetét jelenti. És jön a kérdés: Hogyan tovább? Kérdezitek ti is, kérdezik tőletek szüleitek, tanáraitok. A döntés soha sem könnyű, de Nektek különösen nem, hiszen még csak most kóstolgatjátok a felnőttséget, és máris nagyon komoly döntéseket kell meghozni. Remélem a Közgázban töltött évek hozzájárultak ahhoz, hogy megismerjétek saját képességeitek, és ez segítségetekre lesz, hogy jó döntéseket tudjatok hozni. Döntsetek, fogalmazzatok meg reális célokat, és utána küzdjetek álmaitok, céljaitok megvalósulásáért.
Végül Kemény Dénes vízilabdázó gondolatait idézte, mi szerint: „Kevés, hogy önmagában csak álmaink legyenek, ha nincs jövőképünk, ha nem tűzünk ki konkrét köztes állomásokat, és ha nem tervezzük meg az odavezető utat, akkor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutunk el a célig. Tervezés nélkül nem jutnánk el sehova.
Két szeme van az embernek, az egyikkel a végcélt kell nézni, a másikkal a köztes utat.”
Az est fénypontja a szalagok átadása volt, melyet a hagyomány szerint az osztályfőnökök (Aller Zsuzsanna, Laukó Zsuzsanna, Németh Éva és Magyar Géza) tűztek fel.
A szalagavató ünnepélyen hagyomány, hogy egy szülő is köszönti a maturálókat. Idén Berta Ildikó tanárnő, akinek kisebbik fia az iskola tanulója, szólt a diákokhoz, s mondott köszönetet a tanárok kitartó és fáradhatatlan munkájáért. Végül útravalóul Goethe bölcs szavaival búcsúzott a diákoktól:
„Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt egy jó tanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugton maradás,
föl kell szállnod, vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell — gyõzz, vagy reszkess,
üllõ légy, vagy kalapács."
A végzős diákok színvonalas műsora keringővel, majd közös pezsgős koccintással zárult.
A 12. B osztály egy vidám rövidfilmmel kezdte műsorát, majd a fiúk humoros disco, valamint a lányok fergeteges táncbemutatója után egy népszerű tévés műsor alapján emlékeztek vissza a tanórákra.
A 12. C osztály műsorában lendületes western-tánc, vidám matekóra, vicces osztályfőnöki óra, a lányok tánca és természetesen a megható búcsúdal is szerepelt.
Végül a 13. D osztály képzeletbeli riportjába csöppenhettek a nézők, mely szerint 2014-ben lesz Pápa városa 800 éves, ez alkalomból hirdettek egy pályázatot, amelyben az elmúlt évszázadok legjobb osztályát keresik, s erre a díjra a 13. D osztály pályázott. A diákok dalban válaszoltak a riporter kérdéseire. A legnagyobb sikert azonban a fiúk skót tánca aratta.
Az ünneplő közösséghez Karnerné Pethő Katalin igazgató szólt.
- A szalag viselése emlékeztet. Emlékeztet arra, hogy hamarosan véget érnek a középiskolás évek. Négy-öt évvel ezelőtt beléptetek az iskolába, sem a tanárok sem az osztálytársak nem voltak ismerősek. Hetek-hónapok kellettek, hogy eligazodjatok az épületben, megismerjétek az osztálytársakat, egyik szimpatikus lett, a másik kevésbé. Szövődtek életre szóló barátságok, diákszerelmek. A szalag emlékeztessen a közös kirándulásokra, vetélkedőkre, diáknapokra, és amiből a legtöbb volt, a tanítási órákra. Még van egy fél év, használjátok ki az osztály, az iskolai közösség adta örömöket, a támogatást. A szalag viselése megtiszteltetés. A szalag piros-kék színe emlékeztessen benneteket arra, hogy Pápán, a több száz éves iskolavárosban jártatok iskolába. Remélem, hogy a Közgázban olyan szakmai elméleti és gyakorlati képzésben részesültök, ami jó alapot jelent egy piacképes szakma megszerzéséhez és az életben megálljátok a helyeteket. Az életünk egyik legfontosabb sikere az, hogy olyan munkát tudjunk végezni, amely minden nehézsége ellenére megélhetésünket biztosítja, kedvünkre való, megvalósíthatjuk benne önmagunkat. Viseljétek tehát büszkén az iskola emblémájával ellátott szalagot, mert büszkék rád szüleid és tanárid is. A szalag viselése feladat és kötelezettség. A 12. illetve a 13. évfolyamig eljutni már komoly munkát jelentett, de még közel sincs vége. Még sok tanulás vár rátok a sikeres vizsgákig, a szalagavató ennek a nagy hajrának a kezdetét jelenti. És jön a kérdés: Hogyan tovább? Kérdezitek ti is, kérdezik tőletek szüleitek, tanáraitok. A döntés soha sem könnyű, de Nektek különösen nem, hiszen még csak most kóstolgatjátok a felnőttséget, és máris nagyon komoly döntéseket kell meghozni. Remélem a Közgázban töltött évek hozzájárultak ahhoz, hogy megismerjétek saját képességeitek, és ez segítségetekre lesz, hogy jó döntéseket tudjatok hozni. Döntsetek, fogalmazzatok meg reális célokat, és utána küzdjetek álmaitok, céljaitok megvalósulásáért.
Végül Kemény Dénes vízilabdázó gondolatait idézte, mi szerint: „Kevés, hogy önmagában csak álmaink legyenek, ha nincs jövőképünk, ha nem tűzünk ki konkrét köztes állomásokat, és ha nem tervezzük meg az odavezető utat, akkor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutunk el a célig. Tervezés nélkül nem jutnánk el sehova.
Két szeme van az embernek, az egyikkel a végcélt kell nézni, a másikkal a köztes utat.”
Az est fénypontja a szalagok átadása volt, melyet a hagyomány szerint az osztályfőnökök (Aller Zsuzsanna, Laukó Zsuzsanna, Németh Éva és Magyar Géza) tűztek fel.
A szalagavató ünnepélyen hagyomány, hogy egy szülő is köszönti a maturálókat. Idén Berta Ildikó tanárnő, akinek kisebbik fia az iskola tanulója, szólt a diákokhoz, s mondott köszönetet a tanárok kitartó és fáradhatatlan munkájáért. Végül útravalóul Goethe bölcs szavaival búcsúzott a diákoktól:
„Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt egy jó tanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugton maradás,
föl kell szállnod, vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell — gyõzz, vagy reszkess,
üllõ légy, vagy kalapács."
A végzős diákok színvonalas műsora keringővel, majd közös pezsgős koccintással zárult.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!