Egy kiváló fotós művészetének eszenciája a könyvtárban - Horváth Géza tárlata


2013-11-13 08:05:04  | cikk: mo  | 


Egy kiváló fotós művészetének eszenciája a könyvtárban - Horváth Géza tárlata főképe
Portrék, tájképek, makrofotók, aktok. Egy fotóművész gazdag életművének lenyomata látható a Jókai Mór Városi Könyvtárban tegnap nyílt tárlaton. Horváth Gézát jól ismerhetik már a pápaiak, hiszen sokadik önálló kiállítása ez, egészen pontosan a harmincadik. De nemcsak kiállításai tették népszerűvé a művészt, sokszor láthatjuk őt egy-egy városi rendezvényen kamera mögé bújva. Horváth Géza ugyanis vizuális művész, nemcsak a fényképezőgéppel bánik precízen, ő a Pápa Városi Televízió operatőre is. Az E-Mafosz fotóművész nagy gonddal válogatott alkotásai közül, a művészetkedvelő közönség sokféle témában és alkotásban gyönyörködhet. Vannak egészen régiek, és 15 igazán friss fotó is, amelyet még nem mutatott be a nagyközönség előtt. A tárlat eszenciáját adja az is, hogy a művész nemrég ünnepelte 60. születésnapját.

Horváth Gézát dr. Hermann István könyvtárigazgató köszöntötte, majd a kiállítást dr. Áldozó Tamás nyitotta volna meg, de a polgármester halaszthatatlan elfoglaltsága miatt köszöntő szavait Huszár Hajnal sajtómunkatárs, egyben Horváth Géza kollégája és barátja tolmácsolta. Huszár Hajnal meghatottan olvasta fel Áldozó Tamás gondolatait, melyeket egyetlen kép ihletett.
- „A sárga valamiért a gyermekkor színe, de sárga az öregedés is, talán azért, mert a napot idézi, egyúttal az életet, azt az ívet, amit fejünk fölött, de mégis velünk közösen megjár kelettől nyugatig, a születéstől az elmúlásig. A sárga a melegség és a barátság színe is, s amikor látjuk a kicsi házat világítani a készülődő éjszakában, amikor a sötét felhők feketévé rendeződnek a horizonton, amikor a sárga homlokzat előtt a megkopaszodott fa tanúja az ősznek, de amikor ez már nem is fának tűnik, hanem homlokzatra karmolt megannyi barázdának, és amikor a sárga homlokzat körül sűrűsödik a hideg és közben keressük magunkat, keressük helyünket ebben a téglalapba vágott világban – hisz az nem lehet, hogy mi kívül vagyunk, ott vagyunk, mert ahol a mindenséget idézik meg, ott rólunk is beszélnek. Szóval keressük a helyünket ebben a téglalapba vágott világban, s az csak egy lehet: a feketeségbe ékelt sárga homlokzat mögött.
Amikor sűrűsödik a hideg, a sárga a melegségről üzen, meg a biztonságról is, arról, hogy van hely a világban, ahol bennünket várnak. Az a kicsi sárga homlokzat mi vagyunk, kapu az, ami mögött alakzatban sorakoznak az évek, kapu, ami mögött kitágul a tér és egyszerre lehel libabőrt ránk mindaz, mi elmúlt, meg az is, amit eztán remélünk. Van ott illat, érintés, jajszó meg közöny is, arcok és elsiklott kézfogás, elalvás előtti szembe nézés, meg ébredés után továbbcipelt álom is. Van ott kályha, aminek a forró lapján kérgesednek a sütőtök-szeletek, zörög a varrógép és a szekrényekből a nehéz kabátok a molyirtó szagát öntik a szobára. Aztán a sárga homlokzat körül van még sok másik sárga homlokzat, sok másik kapu. Ott vannak mások előttünk, csak arrafelé már nem világít az utcai lámpa. Ott a titkok vannak, az a sötét az ismeretlent idézi, de a tudást és a megismerést is, ami ránk vár; egyszer majd elballag valaki az árokparton bokáig gázolva a rothadó, nyirkos levelekben, matat picit az oszlopon és kialszik a lámpás; akkor lesz ez, amikor a keleti horizonton már foszladozik a fekete és a hajnali szél zörgeti a kopasz fa ágait.
Kívánom, hogy legyen meg az idejük, legyen meg a hangulatuk arra, hogy megtalálják saját üzeneteiket a kiállított képeken” – hangzottak el a polgármester gondolatai.

Horváth Géza fotográfiai munkássága a portéfotózással kezdődött, de a mai napig lenyűgözik az emberi arcok. A tájképek elkészítése sosem tervezett, egyszerűen csak belebotlott egy témába – fogalmazott, –  a balettot fotózni pedig egyszerűen izgalmas, hiszen a csodálatos mozgásformák különleges megjelenítése mindig nagy kihívás. És ott van még az akt. Rendkívül nehéz téma. De Horváth Géza örömmel finomítgatja az aktfotózás minden csinját-binját. A fotóművész nagy tisztelője és csodálója a női nemnek. Úgy véli, a piramisok titkait lassan megfejtik a tudódok, de a nő misztériumát, szeszélyeit, s lelkét aligha képesek felfedni. A nő a legcsodálatosabb teremtmény ezen a bolygón – vallja a művész.

Horváth Géza tárlata december 20-ig tekinthető meg a könyvtárban. A fotóművész eztán sem teszi le a fényképezőgépet, folytatja tevékenységét, folyamatosan témák után kutatva dolgozik egy újabb kiállításon. Tervei szerint jövőre szintén egy válogatott tárlatot mutat be a közönségnek, de akkor jelentős részben jeleníti meg a balettművészettel kapcsolatos legújabb alkotásait.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!