„Kevés, ha valaki pusztán csak sztár akar lenni” – Beszélgetés Vikidál Gyulával
2013-11-05 14:31:51 | cikk: pt | fotó: pt |
A legendás P. Mobil zenekar, illetve Koppány szerepe az eredeti, 1983-as István, a király című híres rockoperában – csupán két példa, amely kétségbevonhatatlanul alátámasztja, Vikidál Gyula a magyar zenei életben és a színház világában is maradandót alkotott. A Liszt Ferenc-díjas énekes a Scherzón való fellépése előtt időt szakított arra, hogy válaszoljon hírportálunk kérdéseire.– Mostanában hol láthatjuk, hallhatjuk Vikidál Gyulát?
– Október közepén mutattuk be a rendhagyó módon elkészített La Mancha lovagja című musicalt, Szűcs Gábor rendezésében. Én a kormányzót és a fogadóst játszom kettős szereposztásban. Emellett A dzsungel könyvében Balut alakítom, valamint olykor a Madách Színházban is feltűnök egy-két epizódszerepben, és persze a szóló karrieremet egyengetem. Hozzáteszem, bírnék többet is dolgozni. Azonban nem tartozom a celeb kategóriába, kívül vagyok a média által szeretett és favorizált előadóművészek körén.– Valóban, méltatlanul keveset foglalkoztatják önt. Tudatosan vonult a háttérbe?
– Ezt nem én alakítottam így, hanem főleg a politikai helyzet. Persze vannak egyéb okok is. Ahogy egyre idősebbé válok, nehezebben találok alkalmas szerepeket. Aztán a színházak is általában egy állandó, fix társulattal dolgoznak, amelyhez csak néha csatlakozik egy-egy vendégművész. Ráadásul én prózai és zenés színész is vagyok, sok színházban pedig nem tudják eldönteni, valójában melyik kategóriába tartozom. Furcsa helyzet.– Mit gondol, meddig tudja kinyújtani a pályafutását? Mennyi erőt érez még magában?
– Van még bennem erő, ezzel nincsen gond. Ha több feladatot kapnék, bizonyára meg tudnám oldani őket.– Rendkívül gazdag életpályát tudhat a háta mögött. Mikor érezte magát a legjobban?
– Furcsa élettörténet az enyém, amelyhez kevés hasonló van. Rockénekesként kezdtem a pályafutásomat, erről a területről kerültem át a színházba, ahol eleinte musicalekben szerepeltem, aztán később már mindenféle műfajban. Rockzenészként, zenekari frontemberként valódi alkotó munkát végeztem, szövegíró voltam, dalok hoztam létre. Ez az időszak ugyanolyan értékes számomra, mint amikor a színházban közösen létrehozunk egy remek színdarabot, és egy emlékezetes szerepet keltek életre. Nem teszek különbséget a kettő között.– Volt kedvenc zenekara?
– Minden zenekaromat nagyon szerettem. Mindegyikben volt valami plusz, amivel sikerült emlékezetessé tenni.– Hogyan lesz valakiből jó énekes? Mit tanácsol az élő legenda a fiataloknak?
– Először is rengeteg gyakorlásra van szükség, és meg kell találni saját magunkat, a saját stílusunkat. Amikor az ember ösztönösen énekel, az egy bizonyos szintig nagyon jó. Viszont egy adott szint felett már rendszeresen gondozni kell a hangot, gyakorolni kell. 66 éves vagyok, és a színházi előadásaim előtt mind a mai napig szakítok időt a kellő gyakorlásra. Másrészt kevés, ha valaki pusztán csak sztár akar lenni. A különböző tehetségkutatók énekespalántái a reflektorfénybe kerülésük után gyakran eltűnnek a süllyesztőben. Amíg mögöttük áll a támogatás, és mégsem sikerül a további, egyéni útjukat kijelölni, megalapozni, akkor utána elkerülhetetlenül jön a süllyesztő. Sok fiatal van, akik ugyan tehetségesek, de alkalmatlanok arra, hogy karizmatikus, meghatározó énekesekké váljanak. Ez így van a színészettel is. Elvégezheti valaki a színi egyetemet, de nem lesz belőle ismert színész, ha a színpadon nem rendelkezik egyedi jelenléttel.
– Október közepén mutattuk be a rendhagyó módon elkészített La Mancha lovagja című musicalt, Szűcs Gábor rendezésében. Én a kormányzót és a fogadóst játszom kettős szereposztásban. Emellett A dzsungel könyvében Balut alakítom, valamint olykor a Madách Színházban is feltűnök egy-két epizódszerepben, és persze a szóló karrieremet egyengetem. Hozzáteszem, bírnék többet is dolgozni. Azonban nem tartozom a celeb kategóriába, kívül vagyok a média által szeretett és favorizált előadóművészek körén.– Valóban, méltatlanul keveset foglalkoztatják önt. Tudatosan vonult a háttérbe?
– Ezt nem én alakítottam így, hanem főleg a politikai helyzet. Persze vannak egyéb okok is. Ahogy egyre idősebbé válok, nehezebben találok alkalmas szerepeket. Aztán a színházak is általában egy állandó, fix társulattal dolgoznak, amelyhez csak néha csatlakozik egy-egy vendégművész. Ráadásul én prózai és zenés színész is vagyok, sok színházban pedig nem tudják eldönteni, valójában melyik kategóriába tartozom. Furcsa helyzet.– Mit gondol, meddig tudja kinyújtani a pályafutását? Mennyi erőt érez még magában?
– Van még bennem erő, ezzel nincsen gond. Ha több feladatot kapnék, bizonyára meg tudnám oldani őket.– Rendkívül gazdag életpályát tudhat a háta mögött. Mikor érezte magát a legjobban?
– Furcsa élettörténet az enyém, amelyhez kevés hasonló van. Rockénekesként kezdtem a pályafutásomat, erről a területről kerültem át a színházba, ahol eleinte musicalekben szerepeltem, aztán később már mindenféle műfajban. Rockzenészként, zenekari frontemberként valódi alkotó munkát végeztem, szövegíró voltam, dalok hoztam létre. Ez az időszak ugyanolyan értékes számomra, mint amikor a színházban közösen létrehozunk egy remek színdarabot, és egy emlékezetes szerepet keltek életre. Nem teszek különbséget a kettő között.– Volt kedvenc zenekara?
– Minden zenekaromat nagyon szerettem. Mindegyikben volt valami plusz, amivel sikerült emlékezetessé tenni.– Hogyan lesz valakiből jó énekes? Mit tanácsol az élő legenda a fiataloknak?
– Először is rengeteg gyakorlásra van szükség, és meg kell találni saját magunkat, a saját stílusunkat. Amikor az ember ösztönösen énekel, az egy bizonyos szintig nagyon jó. Viszont egy adott szint felett már rendszeresen gondozni kell a hangot, gyakorolni kell. 66 éves vagyok, és a színházi előadásaim előtt mind a mai napig szakítok időt a kellő gyakorlásra. Másrészt kevés, ha valaki pusztán csak sztár akar lenni. A különböző tehetségkutatók énekespalántái a reflektorfénybe kerülésük után gyakran eltűnnek a süllyesztőben. Amíg mögöttük áll a támogatás, és mégsem sikerül a további, egyéni útjukat kijelölni, megalapozni, akkor utána elkerülhetetlenül jön a süllyesztő. Sok fiatal van, akik ugyan tehetségesek, de alkalmatlanok arra, hogy karizmatikus, meghatározó énekesekké váljanak. Ez így van a színészettel is. Elvégezheti valaki a színi egyetemet, de nem lesz belőle ismert színész, ha a színpadon nem rendelkezik egyedi jelenléttel.
Képek:
Címkék:
Vikidál Gyula
| beszélgetés
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!