Meghatározó szereplői leszünk az országos és a helyi politikának is - beszélgetés Gőgös Zoltánnal, az MSZP jelöltjével
2010-01-31 21:41:31 | cikk: Tóth Tamara |
Három szervezet, a Fidesz, a Jobbik és az MSZP jelentették eddig be, kit kívánnak indítani a köztársasági elnök által április 11-re kiírt országgyűlési választásokon. A dr. Kovács Zoltánnal és Erős Bulcsúval készített beszélgetéseket már korábban olvashatták, ezúttal Gőgös Zoltánt kértük arra, válaszoljon kérdéseinkre.
- Ön 2002-ben lett először parlamenti képviselő, majd 2006-ban újfent, ugyanaz év július 1-től pedig a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is. A nyolc év alatt milyen célokat tűzött ki maga elé?
- Ez az egész parlamenti dolog onnan indul, hogy a háttérben én már az agrárpolitikában is benne voltam. Az MSZP nem nagyon dúskált agrárosokban és mivel én abban dolgoztam egész életemben, engem pozícionáltak erre a posztra. Azt a célt tűztem magam elé, amikor a kormányzó pártnak a frakciójába kerültem, hogy egy kicsit újra visszaadjuk a rangját ennek az ágazatnak, amit nyilván az ember képviselőként is tud segíteni, bizottsági alelnök is voltam és ezt elég aktívan csináltam. Egy speciális terület, ami szintén a szakmához tartozik, az a megújuló energiaforrások, mellyel még fiatal mérnökként elég sokat foglalkoztam. Számomra ez külön hobbi is volt és elhivatottságot éreztem az iránt, hogy Magyarországon ebből többet is ki lehetne hozni. Voltam és most is vagyok miniszterelnöki megbízott megújuló energiaügyben. Ez hozta nekem azt a szakmai sikert, hogy felfigyeltek rám, melyet a sok munkának és a szakirányú végzettségeimnek is köszönhetek. A biogáz-, biodízel-ügyön sokat dolgoztam, úgy érzem, országos szinten elég sikeresen. Ez alatt az időszak alatt nagyon jó kapcsolatokat alakítottam ki mind a frakcióban, de az ellenzéki oldalon is az agrárszakmában. 2006-ban, amikor újra megnyertük a választásokat, a miniszterelnök, akivel jó kapcsolatot tudtam kialakítani, jelezte nekem, hogy új szisztéma szerint a klasszikus közigazgatási államtitkári és a politikai államtitkári funkció összevonásra kerül és neki egy olyan emberre volt szüksége, aki belelát az államigazgatási és a parlamenti ügyekbe is, és így kerültem én 2006. július elsejével a minisztériumba mint államtitkár. Fontos célnak tűztük ki és meg is valósítottuk, hogy a jogszabályalkotásban a szakma meghatározó embereit politikai állástól függetlenül bevonjuk.
- Hogyan lehet összeegyeztetni az államtitkári munkát a parlamentben és a képviselőséget Pápán?
- Nagyon nehéz. De mivel én fent lakom Pesten, meg tudom azt csinálni, hogy reggel fél 7-től este 9-10 óráig dolgozom. Így már a negyedik év végére az ember érzi, hogy nem lehet ezt sokáig csinálni, fáradt vagyok, de azért belefér. Folyamatosan tartom a kapcsolatot itthon is a választókkal, a fogadóóra rendszeres, minden évben van időszak, amikor települési fogadóórákat is tartok, ilyenkor hétvégén 5-6 településre megyek ki és meghallgatom az embereket. Ez rendszeres, nem csak most a kampányidőszakban, folyamatos a jelenlét, és annyi előnye van, hogy jobban szót tudok érteni az emberekkel és a szakmabeliekkel is. Nekem fontos, hogy találkozzak a polgármesterekkel, beszéljek velük a problémákról. Ez fizikailag nagyon megterhelő, de egy biztos: a rendszert jobban kézben lehet tartani, hiszen nehezebb lenne úgy képviselni valamit a parlamentben, akár egy jogszabályalkotást, egy országgyűlési vagy kormányjavaslatot, ha az előkészítésben az ember nincsen benne. Ha az ember nincs ebben a folyamatban végig benne, tudnak feltenni neki olyan kérdést, amivel zavarba lehet hozni. Én még ezen túl mentem a minisztériumban, és stratégiai főosztályt és a jogi főosztályt is közvetlen az irányításom alá vettem. Így ahonnan az ötlet bejön, azt is és a végpontját, a jogszabályalkotást is látom. Ezzel lehet igazából egy ágazat munkájába belelátni. A szolgálati autóm most fogja elérni a 400000 kilométert, úgy, hogy 80000 kilométerrel vettem át.
- Van, amire büszke?
- Igen, a megújuló energiák terén sok mindenre jutottunk és én ezt folytatni is fogom, akkor is, ha nem leszek politikus. A másik az a fejlesztéspolitika, amit 2007-ben kezdtünk el, melynek előzménye volt az Unióba való belépésünk. Alapvetően nálunk agrárbéke van. Az számomra csalódás, hogy nagyon sok energiát szántunk arra, hogy Magyarországon az agrárszakmát átbillentsük a pluszpályára a növénytermesztés és állattenyésztés helyes arányaival, ez nem sikerült. De én úgy gondolom, hogyha végig megy ez a fejlesztéspolitika, akkor annak meg kell hoznia ezt a hozadékát is. A legtöbb pénzt mi abba az ágazatba tettük, ami a legtöbbet foglalkoztató: az állattenyésztés és a kertészet. Olyan adottságaink vannak, amivel az egész világot lehetne uralni, Európát biztosan és csalódás, hogy nem tudtunk áttörést elérni az összefogásban, nem alakultak szövetkezetek európai mintákra. Kezdik ezt belátni, de nem megy olyan intenzíven ez a dolog. A másik, hogy nagyon nehéz a falu régi életmódját, régi pezsgését visszahozni. Ez nekem szívügyem, mivel én faluról származok, ott éltem 25 évet, a szülői házamat most újítgatom fel. Én Pápán élek ’84 óta, de haza még mindig oda megyek. Nem igazán látom, hogy mit lehetne csinálni az elszegényedés és az elnéptelenedés ellen, amely most fenyegeti a falukat, és amely ’90 után indult el. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a kistelepülés. Hiába van sok támogatás részünkről, nem hozza meg azt a helyben tartó erőt, a feelinget, ami miatt a fiatalok ott maradnának. Ez számomra a legnagyobb fájdalom. De nem adtuk fel, rengeteg rendezvényt támogatunk csak azért is, hogy egy kis életet vigyünk a falukba. A másik nagy probléma a munkahelyek hiánya, de ez most a térség központjában is ugyanígy van.
- Milyen lehetőségeket lát munkahelyteremtésre a térségben?
- A megtartás és teremtés, inkább így mondanám, most a válságra való tekintettel. Én nagyon nehezen éltem volna meg, ha az egyik majdnem 100 éves gyárunkat, a húsgyárt be kellett volna zárnunk, azt is nagyon nehezen éltem meg, hogy a másikat, az Elekthermaxot be kellett. A húsgyár megtartása számomra olyan presztízs ügy volt, hogy még a falat is képes lettem volna lebontani érte, ha arra van szükség. Nem kis szerepe volt a miniszterelnök pápai kötődésének abban, hogy nem zárt be. A másik nagy foglalkoztatást hozó ügy a reptér volt, amiért mi sokat dolgoztunk. Ezt sokan most a szemünkre is vetik és terroristaveszéllyel riogatnak. Én úgy gondolom, hogy ez is csak egy kezdő lépés, hiszen olyan kultúrát tudtunk idetelepíteni, melynek nyilván vannak konfliktusai, de ez hozzá tartozik ehhez, s mindemellett ebből a városból vitt gép Haitire szállítmányt, s az oldalán ott van a Pápa felirat, a világban ennek híre megy, hosszú távú lehetőséget biztosít a városban élők számára. Emellett a folyamatos beruházások, nemcsak az MSZP ideje alatt, hanem az előző kormányzati ciklus ideje alatt is a válság ellenére elég sok foglalkoztatási lehetőséget biztosított a városban. Vidéki foglalkoztatásban egyetlen lehetőség van: el kell fogadtatni Magyarország lakosságával, hogy úgy gondolkodjon, hogyha nem nézi meg a boltban, hogy melyik termék alapvetően magyar eredetű és csak azt nézi, hogy a másik 5 forinttal olcsóbb, akkor azt is kimondja, hogy neki nem fontos az a termelői kör, aki ezért megdolgozik, hogy ez az áru a magyar pultban ott legyen. S ebben nagy felelőssége van nyilván a multiknak, hiszen 80 százalékban rajtuk keresztül jutunk az áruhoz, de nem lehet mindent rájuk terhelni. Egy konkrét ügy: mi tartunk 3, 5 millió disznót itthon, de 5,5 milliót dolgoz fel az élelmiszeripar, tehát valahonnét 2 millió disznó bejön az országba. Nekünk az olcsó előállításra kell törekednünk, anélkül, hogy egymást károsítaná a paraszt és a feldolgozóipar. Ebben látom a továbblépést, hogyha van olcsó alapanyag és előállítás. A másik nagy lehetőség, ami mostanában kezd egy kicsit újraéledni, az a hagyományőrzés. Én például minden vasárnap a piacon vásárolok tejet, zöldséget, gyümölcsöt. Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy azoknak az árusoknak megkönnyítsük a dolgát, akár azzal is, hogy kevesebb adminisztrációs kötelezettséget kelljen vállalniuk. A másik, hogy a hagyományos állattartást támogatjuk, kezd megint divatba jönni a régi őshonos magyar állatok tartása, mint a mangalica, a szürke marha. Ezekkel meglehet azt csinálni, hogy újjáélesztjük a falusi hagyományokat, s erre lehet már turizmust építeni. Ebben a legtöbbet a magyar emberek tudnak segíteni.
- Hogyan látja a társadalom helyzetét?
- A magyar társadalom alapvetően mindig pesszimistább, mint kellene, hogy legyen. Én, hogyha meg akarok nyugodni, mindig kimegyek Erdélybe. Iszonyatos sok problémával küzdenek, s ennek ellenére mindenki mosolyog. Nálunk ahhoz képest mennyivel jobb világ van, s mégis sokkal jobban panaszkodunk, s ez tetőzött azzal, hogy pénztelenség lett a világban, szűntek meg munkahelyek, ez nem kedvezett az életszínvonalnak. Én a mai politikában a legnagyobb hibának azt látom, hogy két tábor van. Amerikában is iszonyatos nagy elnökválasztási harc van, de miután megválasztották, minden amerikai egységesen tiszteli az elnökét. Az mindenkinek az elnöke. Nálunk ez nem így van. Minden ciklusban megvan az ügyeletes szidott, piszkált ember. Ezen túl kellene lépni. Ez a város ebben a nyolc évben soha nem fejlődött volna ennyit, ha mi idehoztuk volna azt a civakodást, ami a nagypolitika színterén van. Ehhez mind a két oldalnak engednie kellett helyben és ez példaértékű. Rá kellett jönnünk, hogy nincsen két város, nincsen két körzet. Főleg most lenne jó minta, mikor baj van. Ez lenne a normális és akkor kevésbé lennének depressziósak az emberek az országban.
- A törvényhozásban a költségvetési vita végén Ön is szavazott a 83-as útról, a vasútról, a két tanítási nyelvű iskolák támogatásáról. Hogyan szavazott?
- Természetesen a többséggel együtt. De ez azért izgalmas kérdés, mert én ilyenkor megkérdezem, hogy milyen érzés volt nem megszavazni a költségvetést, amelyben mindennek a forrása benne van. Benne van a nyugdíjemeléstől elkezdve annak a nemzeti beruházásnak az alapjai, melyből például a pápai várkastély újulna meg.
- Hogyan látja pártja helyzetét itt a városban?
- Mi itt ’90 óta ellenzékben vagyunk, nem mondom azt, hogy jó érzéssel. Meghatározó erő vagyunk. A polgári demokráciának az a lényege, hogy lehet valaki ellenzékben is, meg kormányon is. Meghatározó szereplői leszünk mindig az országos és a városi politikának is.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!